Római naptár

Római naptár

A római naptár megalkotója Róma legendás alapítója - Romulus volt (VIII. p.n.e.). Az alap a természetes év volt, az állati és növényi világ bizonyos jelenségeinek megfigyelései alapján. Abból állt 10 hónapok. Közülük hatnak volt po 30, és négy - utána 31 napok. A római - Romulus-év - így csak számításra került 304 napok. Kezdődött 1 III. A hónapok sorrendje a következő volt:

Martius - március - a háború istenének szentelve, Mars, Romulus "atyja"

Április bolondjai - április - a Vénusznak szentelve (Afrodité)

Maius - május - Maya hónapja, istennő azonosult Bona Dea-val

Iunius - június - Juno hónapja

Quinctilis - július - egymás után ötödik

Sextilis - augusztus - a hatodik

Semptember - szeptember - hetedik

Október - október - nyolcadik

November - november - kilencedik

December - december - a tizedik

Egy ilyen naptár természetesen nem tarthatott sokáig. Ezért - a civilizáció magasabb fokú fejlődésének elérésével - bevezették a holdnaptárt, amelynek hónapja az időszámítás legfontosabb egysége volt.. Mikor történt - nem ismert. A rómaiak azzal érveltek, hogy ezt a munkát Romulus utódja - Numa Pompilius végezte. Mások - hogy maga Janus isten, a menny és a föld teremtője, minden más isten és ember apja, az idő istene is (egyébként - az egyetlen őshonos római isten a Görögországból behozott istenek panteonjában). Akárhogy is, fontos reform volt.

Numa éve (vagy Janus) állt valamiből 12 hónapok. Közülük négyet (III, V, VII. És X.) volt po 31 napok, hét hónap (IV, MI, VIII, IX, XII és én) po 29, egy hónap (II) - 28. Római év, e naptár szerint, tehát már számolt 355 napok.

Természetesen korántsem volt kompatibilis a napévvel. Ennek az ellentmondásnak a orvoslására az 5. században vezették be. p.n.e. szökőév, további hónapokkal azután 22 vagy 23 napok (az úgynevezett. Mercedonius), és minden második évben kifüggesztik a februári terminológiai ünnep után, azaz. között 23 a 24 február. Ezek a hónapok négyéves ciklusban következtek be, ahol 2 az évek rendesek voltak, utána számolva 355 napok, én 2 szökőév: egy - számolás 377 napok (355 + 22), második - 378 (355 + 23). Az évek sorrendje a ciklusban a következő volt: 355 + 377 + 355 + 378. A teljes napok száma tehát a ciklusban volt 1465, az év átlagos hossza 366,25 nap.

Ahogy az következik, A rómaiak eltúlozták. Egyébként nem csoda: a csillagászatban és a matematikában nem voltak erősek. Valószínűleg még nem tudták a szolár év valódi hosszát.

Hozzáadva 2 hónapok neveket viseltek: Január és február. Nem a tizedik hónap - december - után, hanem az elején kerültek be a naptárba, tehát március előtt, szentelt a Marsnak. Ianuarius Janus hónapja volt. Most nemcsak a római évet nyitotta meg, hanem havonta is, sőt akár egy napot is. Sajnos nem volt tökéletes naptár. A papok gondoskodtak róla. Manius Acilius Glabrion törvénye 191 r. p.n.e. rájuk kötelezte a szökőévek helyes megállapítását. Ennek azonban ritkán éltek. Ennek eredményeként a naptár káoszba került. Csak Julius Caesar reformja vetett véget ennek, új bevezetése naptár a szoláris időszámítás alapján.

És mivel az éveket számolták?

A republikánus Rómában fennmaradt az év mindkét konzul neve alapján történő meghatározásának rendszere, annyira hasonló Athénhoz (az archon szerint) és a Sparcie-ban (ephora). Azt írták pl.. "Marek Messala és Marek Pizon konzulátusához". A kiindulópont Róma alapításának dátuma volt, de nehéz volt megtalálni. Csak a római enciklopédista csinálta, Marcus Varro z Beate (116—27/26 p.n.e.). Egy évet vett igénybe 753 p.n.e. (megtérésünk szerint) mint Róma alapítási éve. Ezt a dátumot széles körben elismerték a római kor kezdeteként, de… csak a történeti és irodalmi időrendben. Pisano: ab urbe condita - a város alapítása óta. Néha volt egy társkereső rendszer is… a királyok kiűzését Rómából, ami - a római történészek szerint - kb. 510 r. p.n.e. Minden nap - hivatalos és magán időrendben - a régi módon kelteztek: a hivatalban lévő konzulok neve vagy az uralkodók uralmának évei szerint.